Ismerik a Ki Kicsodát? Fogadni mernék, hogy a következő életrajzi elemek felsorolása után csak a legdörzsöltebb filmrajongók fogják megmondani, hogy kire gondoltam (töredelmesen bevallom, hogy mindezeket én is lexikonokból szedtem össze).

 

Magyar rendező, forgatókönyvíró. Érettségi után azonnal felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Máriássy Félix osztályába járt. Rövidfilmjei: Koncert (1961), Variációk egy témára (1961), Te (1962). Játékfilmjei: Álmodozások kora (1964), Tűzoltó utca 25. (1973), Budapesti mesék (1976).
Aki még nem tudja, könnyítésként: Apa (1966), Szerelmesfilm (1970), Bizalom (1979).
Ha még mindig nem, akkor jöjjenek a népszerűségi listát vezetők: Mephisto (1981), Redl ezredes (1984), Hanussen (1988), Találkozás Vénusszal (1990), Édes Emma, drága Böbe (1991).
Ugye megvan! Igen Ő, Szabó István. A máig élő, egyetlen Oscar-dijas filmrendezőnk. Isten jó sokáig tartsa meg ebben a szokásában.
Részletesebben a filmszakmában is csak trilógia néven emlegetett műremekeiről (Mephisto, Redl ezredes, Hanussen) ejtenék szót. Ezeket az alkotásokat nemcsak a képtársításokra épülő, kaleidoszkopikus szerkezetű filmkészítés helyett alkalmazott lineáris komponálásra való váltás köti össze, hanem egy név is. Egy osztrák színész, akit, merem kijelenteni, elfogadott a magyar társadalom, és semmilyen sebet nem ejtett a magyar filmművészet történetében, hogy külföldi színész alakította ezeket a karaktereket.
Klaus Maria Brandauer. Elsöprő, intenzív, a legmagasabb hőfokon pulzáló alakitások, teljes átélés és koncentráció mindhárom szerepben. Biztos vagyok benne, hogy az Ő játékának is köszönhető, hogy a Mephisto Oscar-t kapott 1982-ben. Bár jómagam a Redl ezredesért (amely legalább akkora feltűnést keltett, mint elődje) vagy a Hanussenért is simán odaítéltem volna neki a szobrocskát, de sajnos, sok beleszólásom nem volt a döntésbe, és tartok tőle, hogy már nem is lesz. Nem baj, bánja a fene! Nálam mindhárom alkotás nagydíjas, remélem, hogy a következŐ számokban erről tisztelt olvasóimat is meggyőzhetem.