Gősi Péterrel, a Reflex GmbH magyarországi képviseletének vezetőjével beszélgettünk.

Diczházi Attila: Kérem, jellemezze a tágulási tartályok fajtáit!

Gősi Péter: A zárt tágulási tartályok gyártása a Reflex GmbH egyik fő tevékenysége, ahogy ezt utóbb megjelent cikkünkben is megemlítettem. A Reflex — mely a Winkelmann és Pannhoff csoport vezető üzletága — a tágulási tartályok területén Európa legnagyobb gyártójának számít. Olyan termékprofillal rendelkezünk, amely — a technikai fejlődésből adódóan — a legkisebbtől a legnagyobb méretig a legegyszerűbbtől kezdve a legbonyolultabb rendszereket is magába foglalja.E készülékek a ’60-as évek közepe táján kerültek először a piacra, és a korábbi nyitott tágulási tartályokat voltak hivatva felváltani. A nyitott tartályok hátránya az volt, hogy a tartályban lévő víz közvetlenül érintkezett a levegővel, ezáltal annak alkotórészeit — oxigén, nitrogén stb. — magába oldotta, és mindez a gáztartalom bekerült a fűtésrendszerbe. Főleg az oxigén fejtett ki káros hatást, hiszen ekkor e rendszerek szinte kizárólag vasból készültek: az oxigén, víz és vas eredménye nagy mennyiségű rozsda, ezért a fűtésrendszerek igen hamar tönkrementek. A korrózióképződéstől iszaposodás következett be, és sok-sok egyéb probléma is felmerült. Ennek megakadályozása érdekében fejlesztették ki az Egyesült Államokban a zárt rendszerek technológiáját, melynek célja az, hogy a vízfelszínt valamilyen elasztikus anyaggal elválasztják a külső levegőtértől. Ezáltal jelentősen csökkent az oxigénbevitel, és a fűtésrendszerek jóval tartósabbak lettek.Az első tartályok egyébként az akkori Csehszlovákiából érkeztek hazánkba, a Dukla (CSKD) gyártotta őket az Otto cég licensze alapján, Expansomat márkanéven. Amikor a Dukla nem bírta kielégíteni az igényeket, akkor jelentek meg Magyarországon a Reflex termékek.A zárt tágulási tartályoknak két fő csoportja létezik: az állandó nyomású, illetve a változó nyomású kivitel.A leggyakrabban használt tágulási tartálytípusok a változó nyomásúak. Működési elve a következő. Ha egy fűtésrendszerben a víz tágul, akkor a többlet beáramlik a tágulási tartályba. Mivel a tartály zárt, és a membránnak a túloldalán eredendően valamilyen gáznemű anyag van, ezért beáramláskor a víz a gáznemű anyagot összenyomja, és a gáztörvények szerint ennek arányában változik a nyomás a tartályban: ezért hívják őket változó nyomású tartályoknak.A Reflex változó nyomású tartályai között különféle színűeket találunk. Ezek a színek mind valamilyen funkciót jelölnek. A piros tartályok a fűtési rendszerekhez szánt, a kék színűek pedig az ún. ivóvizes tágulási tartályok. A zöld illetve fehér színűek más-más nyomástartományra utalva, a magas nyomású, különleges kivitelű tartályokat jelölik.Az állandó nyomású tartályoknak pedig az a jellemzője, hogy amikor a víz beáramlik a tartályba, akkor valami módon egy különböző beavatkozó szerkezetekkel (kompresszor, szivattyú, mágnesszelep és sok egyéb érzékelő) ellátott automata rendszer, egy vezérlő egység a beprogramozott értéken, állandó nyomáson tartja a rendszert. A nyomásváltozás a fűtésrendszerben tehát csak minimális, tizedes értékben fejezhető ki.Ez a hétköznapi életben ritkábban használatos, inkább a nagyobb méretű fűtési és hűtési rendszerekben van jelentősége: irodaházakban, bevásárlóközpontokban, nagyobb épületek és különleges technológiai helyzetek esetén, amikor az állandó nyomás követelmény a hidraulikai rendszer részéről. Ebből következően a tágulási folyamat kezelésén kívül magasabb szintű feladatokat is el kell látniuk: sok olyan szolgáltatással bírnak, amelyek az épület üzemeltetőjét segítik, pl. automatikus vízpótlás, rendszer-gáztalanítás, hibajelzések és információk nyújtása az üzemeltető számára.

D. A.: Mi a különbség a fűtési és az ivóvizes tartályok között?

G. P.: A lényegi különbség a kivitelben lelhető fel. Az ivóvizes tartályok értelemszerűen ivóvízzel érintkeznek, ezért a fűtési rendszerekkel szemben meg kell felelniük még egy feltételnek: a víznek ivóvíz-tisztaságúnak vagy élelmiszer-tisztaságúnak kell maradnia. Ezért az ilyen tartályoknál különleges anyagokat kell felhasználni, hogy a víz minősége ne romoljon. Tehát hiába tesz egy kivitelező az ivóvizes hálózatra egy fűtési tartályt: bár a fizikai folyamatokat az is jól kezeli, de pl. a gumimembránjából mindenféle, a vulkanizálásból származó anyag bediffundálhat a vízbe. Ez egy fűtésrendszernél nem jelent problémát, a membrán anyagát sem érinti, de a víz minőségét rontja. A másik szempont: egy fűtési tartálynál, különösen a kis méretű, membrános tartályoknál a víz érintkezhet a tartály fém felületével, ami — ha minimális mértékben is — rozsdásodásra hajlamos anyag, és pusztán a víztartalomtól függ, hogy milyen mértékben. Azt is tudjuk, hogy az ivóvízhálózatból mindig friss, oxigénnel dúsult víz jön, és minél több az oxigén, annál nagyobb a rozsdásodás veszélye. Az ivóvíztartályoknál egyrészt a gumianyag úgy lett megválasztva, hogy ne legyen semmiféle, a vízminőséget módosító összetevője. Másrészt a tartályok szerkezeti kialakítása biztosítja azt, hogy a víz ne érintkezzen a fémfelülettel, illetve az érintkező csonk — amelyen keresztül a tartályt rákötik a rendszerre — anyaga vagy rozsdamentes, vagy pedig a fémrész egy különleges, élelmiszertiszta bevonattal van ellátva.

D. A.: Miért van szükség tágulási tartályokra az ivóvizes rendszerekben?

G. P.: Ezek jelentősége egyrészt a használati melegvíztermelő berendezések, bojlerek területén mérhető. Ha a bojlerben a vizet melegítik, az tágul, és a táguló víznek el kell távolodnia. Ha a csapokat nem nyitja meg a fogyasztó, akkor a víz arra nem folyhat. A hálózat felé szintén nem folyhat, mert szabvány szerint kötelező beépíteni egy visszacsapó szelepet: a bojler tartalma nem ürülhet vissza. Ezért szintén kötelező minden bojler mellé beépíteni egy biztonsági szelepet is, ahol a keletkezett többlet víztérfogat elcsöpög. Az elfolyó, kicsöpögő víz a csatornába kerül.Ez egyrészt vízveszteség, hiszen a vízóra korábban megmérte. A másik problémát az okozza, hogy ez a víz mindig friss, tehát mindig tartalmaz olyan anyagokat, amelyek pl. vízkövesedéshez vezethetnek. A biztonsági szelep a víz minőségétől függően előbb-utóbb vagy beragad, bekövül, vagy — a jobbik esetben — a kövesedés miatt nem zár vissza, így a víz folyamatosan csöpög. Mivel a szelepeket mostanában rendszerint csatornába kötik, a fogyasztó a hibára csak a horribilis vízszámlából következtethet. Ha viszont a melegvíztároló mellett egy ivóvizes tágulási tartály működik, akkor a táguló vizet ez felfogja. A csapok megnyitásakor ugyanez veszteség nélkül viszszapumpálja a vizet, így a biztonsági szelep nem fog megszólalni: a megfelelően kiválasztott tartály ezt a problémát kezeli, és a szelep is hosszú időn, akár évtizedeken keresztül a helyén maradhat. Minden költséget öszszevetve garantálható, hogy az ivóvizes tartály telepítése már az első biztonsági szelep cseréjének alkalmával meg fog térülni, még akkor is, ha az igényesebb minőség miatt az ivóvizes tartály ára magasabb a fűtéshez használténál. Ivóvizes tágulási tartályokat alkalmaznak még azon hidrofor rendszerek területén, amikor szivatytyúval biztosítják egy épületnek vagy projektnek a vízellátását: a nyomásfokozó egységekhez ivóvíztiszta tartályokat kell használni.

D. A.: Mit kell tudnunk a Reflex tartályainak a minőségéről?

G. P.: Minőség tekintetében e termékekről csak felsőfokon tudok nyilatkozni. Tízezres nagyságrendben mérhető a Magyarországra éves szinten behozott és itt be is épített tágulási tartályok darabszáma. Büszkén mondhatom, hogy nemhogy százalékos, de még ezrelékes számokban sem tudjuk kimutatni azt, hogy — különösen garanciális időszakban — tartályok tönkremennének.A garancia egyébként a legegyszerűbb berendezésre is két év, de az állandó nyomású komplett rendszereknél az 5 évet is elérheti, típusonként változóan, funkciótól függően. A készülékek magas minőségi színvonala a Reflex gyártástechnológiájának köszönhető. A tartályok 99%-a teljesen automata gépsoron készül. Olyan komplexen felállított gépsorról van szó, ahol az elején hengerelve bemegy az acélanyag, és a végén lefestve, becsomagolva, dobozolva, légoldali beállításokkal stb. kijön a kész tartály. Az egész gépsor mellett csak egy ember tartózkodik, akire azért van szükség, mert a gumimembránnak a tartályokba való behelyezése technikailag igen nehéz feladat. Mivel a gumi — mint az autó kerekei is — tapadó anyag, a legkisebb feszülésnél megtapad, és a membrán nem a tervezett útra kerül. Ezért — egyedüli kézimunka gyanánt — az emberi ujjaknak a finom érzékelésére van szükséges ahhoz, hogy a gumimembrán pontosan a helyére, a kialakított peremek közé kerüljön: ezt az egy műveletet nem lehet automatizálni. A pontosan beállított, nagyfokú automatizáltság vezet ahhoz, hogy a gépsor kifogástalan minőségű termékeket állít elő, méghozzá óriási sebességgel: 5 másodpercenként jön le a szalagról egy komplett tágulási tartály.

D. A.: Milyen minőségbiztosítási rendszernek felelnek meg termékeik?

G. P.: A Reflex termékek minőségét nemcsak az említett gyártósor biztosítja, hanem az elsők között bevezetett és folyamatosan megújított ISO minőségbiztosítási rendszer, melynek most a legújabb változata érvényes ránk. A Reflex egész felépítése, gyártásfolyamata ehhez alkalmazkodik.

D. A.: A tartályokhoz milyen kiegészítő szerelvényeket forgalmaznak?

G. P.: A Reflex a palettájáról minden kiegészítő terméket hozzá tud társítani berendezéseihez, melyek egy fűtés-hűtésrendszer komplexitásához hozzátartoznak.Természetesen ezekhez nemcsak a Reflextől lehet hozzájutni, de aki nem akar a beszerzéssel sokat foglalkozni, az egy helyről kérheti az összes olyan egységet, amely a magyar technológiai viszonyokhoz mérve néha túlzónak is tűnhet. A számomra legésszerűbbnek tűnő kiegészítő a tágulási tartályokhoz tartozó elzáró szerelvény, az avatatlan elzárás ellen biztosító szelep. Ha a tágulási tartályban bármiféle beavatkozást, karbantartást, ellenőrzést akarunk végrehajtani, a tartályt le kell kötni a fűtésrendszerről, hogy a vízoldala kihűljön, hogy tudjuk, mi a kezdeti állapot, amikor a légoldali nyomás ellenőrzése vagy újbóli beállítása történik. Ha a tartályt levesszük a fűtésrendszerről, a megmaradó üres csonkon kifolyik a víz, tehát érdemes elzárni, hogy ne kelljen a rendszert leüríteni. Az általunk kínált gyorscsatlakozó szelepek azonban rendelkeznek egy külön ürítőcsonkkal is, amin keresztül a tágulási tartálynak a víztérfogatát kulturáltan, irányítottan le lehet ereszteni, és ezáltal a tartálynak a karbantartását gyorsan el lehet végezni. Fontos megemlítenem, hogy a szabvány nem engedi meg a normál elzárószerelvény telepítését, annak a véletlen vagy avatatlan elzárás ellen biztosítottnak kell lennie. Ha nem ilyen kerül beépítésre, akkor problémák esetén felelősségre vonható a telepítő személye.E szelepek ára első hallásra kicsit magasnak tűnik, néha drágábbak, mint egy kis tágulási tartály. Ennek ellenére javasoljuk a beépítését, tudniillik használatával a karbantartás elvégzésekor, a rendszer leürítésének és feltöltésének elkerülésével egyrészt időt takarítunk meg, másrészt elkerüljük általa a friss víz oxigéntartalmából eredő korrózió veszélyét. Összefoglalva tehát e szerelvény beépítése a telepítéskor drága megoldásnak tűnik, de garantáljuk, hogy az első karbantartáskor megtérül a szelep ára. Kiegészítő szerelvényeink köre egyébként kiterjed a vízhiány-biztosítótól kezdve a biztonsági szelepekig tulajdonképpen mindenre, amire egy fűtés-hűtésrendszerben szükség lehet.

D. A.: Melyek azok a hibajelenségek, amelyek egy tágulási tartálynál előfordulhatnak? Mire kell figyelnie annak, aki egy családi házba ilyet kíván beépíteni?

G. P.: Gyakorlatilag nem léphet fel hibajelenség, ha a tágulási tartályt a beépítés előtt megfelelő paraméterekre beállítják, beszabályozzák. Probléma rendszerint abból adódik, hogy ez nem történik meg. A leggyakoribb hibaforrás az, hogy a kivitelező megveszi a tartályt az első adandó helyen, tekintet nélkül a méretezésre, és egyszerűen felszereli. A másik nagyon fontos szempont a tágulási tartályok légoldali nyomásának a megfelelő beállítása. A legdurvább ökölszabály szerint a tágulási tartály légoldali nyomását a fűtési vagy hűtési rendszer hidrosztatikai nyomására kell beállítani, ami megfelel a tágulási tartály beszerelési pontja és a legmagasabb pont közötti szintkülönbségből adódó hidrosztatikai nyomásnak: ha a tartályhoz képest a legmagasabb pont pl. 10 méter magasan van, akkor — a 10 m vízoszlopnak megfelelően — kerekítve 1 bar nyomásértéket kell beállítani. A tartályokat rendszerint 1,5 baros előfeszítéssel szállítjuk. Ennek az oka az, hogy a tartályok légoldali előfeszítését a gyárban technológiailag nagyon egyszerűen és gyorsan elvégzi az automata gépsor, viszont az utólagos rápumpálás vagy rátöltés sokkal nehezebb, körülményesebb. A felesleg leeresztéséhez elegendő egy nyomásmérő műszer, ami megegyezik az autók kerekeinél használttal, ahogy a csatlakozás is megegyezik az autókerék légszelepének méretével. Beépítés előtt tehát igen kézenfekvő és mindenki számára hozzáférhető lehetőség nyílik a nyomás beállítására akár otthon, akár egy benzinkútnál, a berendezés hazaszállítása közben. Azért nagyon fontos a légoldali nyomás beállítása, mert ha ez akár pozitív, akár negatív irányba eltér a hidrosztatikai nyomástól, akkor a tágulási tartály hasznos térfogata csökken.Tágulási tartályt egy adott fűtés-hűtésrendszerre pontosan sosem tudunk választani — mert a matamatikailag kiszámolt eredményhez illeszkedő, pl. 51,5 literes tartályt senki sem gyárt —, a szükséges térfogathoz képest az első következő, fölötte levő méretet kell használnunk. Ha a beállításnál az eltérés kicsi, előfordulhat, hogy a tágulási tartály a hibás beállítás ellenére is kezeli a folyamatokat, a benne lévő tartalék a hibát kiküszöböli. Tehát egy találomra beépített, tökéletesen működő berendezés hibamentessége lehet köszönhető annak is, hogy a választott tágulási tartály a szükségeshez képest nagyobb az optimálisnál: mindez némileg magasabb költséggel jár együtt. A rossz beállítás következtében azonban — ha a tartály nincs túlméretezve — a fűtési rendszer vagy túl hamar eléri a maximális nyomást, vagy hideg állapotban nem tud vízpuffert biztosítani, és a legfelső szinteken légbeszívásra kerülhet sor, azaz a fűtésrendszer nyitottá válik, és ebből sok további probléma adódik.

D. A.: Milyen szervizháttérrel rendelkeznek?

G. P.: A kis tágulási tartályokat — 400-tól 1 000 literig bezárólag — a kivitelező tartja karban, de ha bármi félegondja van, a helyszínen szívesen segítünk. A szervizfelépítésünk olyan, hogy 24 órán belül nemcsak minden jelzett esetet kivizsgálunk, hanem a hibákat ki is javítjuk. Erre a szolgáltatásra egyébként inkább a nagyobb projekteknek lehet szüksége — bár erre is ritkán volt eddig példa —, háztartási viszonylatban ilyen sürgősségi beavatkozás a legvészesebb esetben sem indokolt. Az üzemzavar-elhárítás egyébként az esetek 99%-ában inkább üzemeltetési zavarnak nevezhető, de szervizhátterünkkel ezt is kezelni tudjuk. Büszkén mondhatom, hogy az esetleges országos szinten fellépő szervizmunkákból technikailag nem lehet kigazdálkodni akár egy fő munkaerő fenntartását sem, ezért szervizesünk külsős.

D. A.: Milyen szempontok alapján történik a készülékek kiválasztása?

G. P.: Kiválasztás szempontjából két alternatíva áll a szakma rendelkezésére. A kis, membrános tágulási tartályok a leginkább elterjedtek, 3-400 literes térfogatig bezárólag. Ezek viszonylag kis rendszerbe kerülnek.A kiválasztáshoz egyrészt rendelkezésre áll a prospektusaink mindegyikének hátoldalán megtalálható táblázat. Ennek a segítségével különféle hőfokok és nyomásviszonyok függvényében akár végleges megoldásként is kiválasztható az a tágulási tartály, ami az adott feladatra használható és használandó. Ezen felül létezik a Reflexnek egy számítógépes kiválasztó szoftvere, egy méretező program, mely lefedi a teljes Reflex termékpalettát. Ehhez a szoftverhez, mely CD lemezen található, a szakma ingyen és bérmentve, korlátlan darabszámban hozzájuthat, illetve bármely igénylőnek szívesen a rendelkezésére bocsátjuk. Az anyag letölthető a Reflex németországi honlapjáról is.

D. A.: Milyen változások, fejlesztések történtek a cégnél az utóbbi időszakban?

G. P.: A Reflex tavaly novemberben megvette legnagyobb német konkurensét, az Otto céget. Az Otto a tágulási tartályok piacának szintén egy igen jeles, és szakmai színtéren nagyon jelentős szereplője volt. A két cég egybeolvasztásának folyamata lassan a végéhez közeledik. Ennek az egyik következménye az, hogy a Reflex termékprogramja teljesen átalakult, mely átalakulás műszaki fejlődést jelent. A legfontosabb fejlődés a következő: a kis, membrános tágulási tartályaink 35 literig, standard kivitelben 3 barosak, de 50 litertől felfelé mindegyik tartályunk már minimum 6 bart bír, a kis N sorozat 8, 12, 18, 25 és 35 literes változata kivétel.Egyébként ez utóbbit használják a leggyakrabban a háztartásokban, ennél nagyobb nyomású azonban e területen nem kell. De hogyha valakinek magasabb nyomásúra van szüksége, az S nevű tartályok között ugyanezeket a méreteket megtalálja10 baros kivitelben.Nagy változás történt az állandó nyomású tágulási tartályok területén. Új fejlesztésű készülékek kerülnek a piacra: Németországban már futnak, hazánkba pedig 2002. január elsejétől jutnak be az új automata berendezések. Az ivóvizes tartályok tekintetében már hamarabb megtörtént a fejlődés: ez év közepétől kínálunk a termékhez egy olyan speciális szelepet, ami az ivóvizes tágulási tartályok belső vízterét működése során átöblítésre kényszeríti. Ezzel magakadályozza a pangó víz kialakulását a tartályon belül, ami az élelmiszertiszta vízminőség fenntartásának további biztosítéka.

D. A.: A D-ÉG Rt. mely tartályaikat forgalmazza?

G. P.: Az értékesítés a Reflexnél német módszer szerint nagykereskedelmi hálózatokon keresztül történik. Ezek mindegyike szakkereskedés, a Reflex termékek pl. barkács áruházakban nem lelhetők fel. Ez illeszkedik irányelveinkhez, hiszen termékeink forgalmazása szakmai tapasztalatot igényel. A D-ÉG Rt. belépett a Reflex forgalmazói közé, és rövid időn belül a legnagyobbá vált. Még a német gyártót is meglepte a hálózat értékesítési volumene: egymaguk a teljes Reflex-forgalomnak több mint a felét képviselik. Ez a forgalmazás nemcsak a normál méretű fűtési tartályokra vonatkozik, hanem az automata rendszereket is érinti, hiszen a D-ÉG nagyobb projekteknek is fontos beszállítója. Egyetlen helyen, az ivóvizes tartályok területén lesz szükség intenzívebb közös munkára. Az ivóvizes tágulási tartályok használata ugyanis még szakmai szempontból nem általános, egyenlőre kevesen ismerték fel előnyeit. Viszont nagyon biztató, hogy a piacra folyamatosan eljuttatott információk és a képzések során az ivóvizes tartályok forgalma is drasztikusan emelkedett.Igen szimpatikus számomra az, hogy a D-ÉG áruházaiban az eladó munkatársak szakmai képzettsége rendkívül magas fokú. A tévesen eladott, és utána visszacserélt tartályoknak az aránya elenyésző töredéknek mondható. Folyamatosan tartunk oktatásokat, más cégek előadásaival összekapcsolva, melyeket a kereskedelmi partnerek tartanak a kivitelezők számára. Amelyik D-ÉG áruháznak erre igénye van, és jelzi, ahhoz nagyon szívesen elmegyünk, az előadást beillesztjük a programunkba.Végszóként — tréfásan felfogva a kérdést — elmondhatjuk, hogy vizes közegű fűtési rendszer létezik szivattyú nélkül, pl. ha gravitációs a fűtés; kazán nélkül is, hiszen fel lehet használni a napkollektorokat vagy a termikus energiát; létezik szabályozószelep nélkül, mert a rendszert pusztán csövekkel is rá lehet kötni a hőleadókra; létezik radiátor nélkül is, ilyen pl. a padlófűtés. Egy dolog nem hiányozhat egy hidraulikai fűtés-hűtésrendszerből: a tágulási tartály, e nélkül a rendszer nem működik. Tehát a tágulási tartály a legfontosabb része az említett rendszereknek.

D. A.: Köszönöm a beszélgetést.