- Hogyan sikerült a felkészülés?

- A 2007-es Dakar - mint korábban a többi is - sok munkát igényelt egész évben, a májusi jelentkezéstől a konkrét versenyig, és határozottan állíthatom, hogy az eddigiekhez képest a legfelkészültebben értem Liszabonba.

- Milyen tennivalók voltak a verseny előtt?

- A teljes felkészülés a verseny napjáig egy hosszú folyamat, amely a jelentkezéstől a támogatók meggyőzésén keresztül a fizikai felkészülésig, sok apró dologból áll össze. Miután összeállt a részvételed minden oldalról, eljön a verseny ideje. Számomra ez január negyedikét jelentette, amikor a verseny előtt egy komoly adminisztrációs és műszaki átvételen kellett végig mennie minden versenyzőnek.

- Mi történik egy ilyen verseny előtti átvélelen?

- Az elmúlt évek tapasztalatait kihasználva közel a felére csökkent az átvételi időm. Először van egy adminisztratív átvétel, ami sok papírmunkával jár. Ahol a licenctől kezdve a vízumokon keresztül az orvosi papírokig mindent ellenőriznek. Itt tartanak oktatásokat a navigációs változásokról, a biztonsági eszközökről, azok használatáról. Amikor minden papírmunka kész, és megkaptál minden egységet (GPS, Sentinel, DB stb.), akkor van ötven perced szerelni, és ezután jelentkezni kell a gépátvételen. Nekem ez idén gyorsan ment. A motor rendben volt, és az átvevők is emlékeztek már rám az elmúlt évekből. Mondhatni, gyors és számomra problémamentes bejelentkezés volt.

- Ez a második rajt volt Portugáliában. Volt különbség a tavalyihoz képest?

- Teljesen más helyszínen voltak a mért szakaszok. Úgy gondolom, rajtam kívül még közel 250 motoros volt, aki a háta közepére sem kívánta az első napot. Egy kimondottan rosszindulatú homoknak nevezett porhalmaz volt végig a pályán, közel száz kilométeren keresztül, igaz, Európában egyébként is a sérülésmentes célba érés volt a terv, tehát jóval óvatosabban mentem, mint amit menni képes lettem volna. A második nap Portimao-ból indulva egy rövid szakasz, de nagyon tetszett, a kimondottan Marokkói jellegű vékony, kanyargós, köves szakadékokkal tűzdelt, izgalmas részeivel együtt. Az előző napot teljesen elfeledtette.

- Mi történt Marokkóban?

- Sokan kérdezik, amerre megfordulok, hogy mi történt. Nem tört el semmim, tudok járni, és mégis hazajöttem. Talán nincsenek szavak arra, amit az ember akkor érez, amikor döntenie kell, hogy tudja-e "józan" körülmények között folytatni, vagy sem, azt a versenyt, amiért egész évben dolgozott. Az autósok ilyen agresszív jelenléte még számomra nem volt ismeretes, mert az elmúlt két évben Marokkóban nem értek utol ily módon. Amikor egy motoros elesik egy versenyen, akkor úgy áll fel, hogy tudja, ez benne van. A továbbiakban mehet lassabban, óvatosabban, ha akar, de éppen húzhatja jobban is a gázt. Ha két motoros találkozik, akkor hamar kiderül melyik a gyorsabb vagy ügyesebb. Ha egy autós utolér egy motorost, és nincs tolerancia, akkor nem kell nagy tapasztalat megjósolni, hogy melyik húzza a rövidebbet. Én ebből kettőt is megéltem rövid időn belül úgy, hogy bár elestem, de komolyabb sérülésem láthatóan nem lett. A harmadikat nem kívántam megvárni.

- Indulsz a jövőben a Dakaron?

- A 2008-as Dakar mindenképpen kimarad, de ez már így is volt tervezve. A továbbiakban két út áll előttem. Motorral is nekivágok szívesen a jövőben, de csak akkor; ha a versenyrendező tesz valamit azért, hogy az autósok ne túrják le a motorosokat az útról. Tekintettel arra, hogy ennek nem sok realitása van, így a másik út az esélyesebb, ami az autós indulást jelenti. Autóval indulni a felkészülés oldaláról egy kicsit nagyobb kihívás, és ennek realitása a távolabbi jövőbe mutat. A cél adott: még nem adtam fel, hogy egyszer ott legyek, így vagy úgy.

- Most hogyan telnek a napjaid?

- Dakar kérdésben nehezen, mert még nem volt egyszerű túllépni rajta. Várom a motort és a felszereléseimet, és azt tervezem, hogy több beszámoló keretében átadom az érdeklődőknek az élményeimet, hátha tudok segíteni azoknak, akik hasonló kalandokra vágynak. Remélem, egy-két nap múlva a honlapom (www.pada.hu) is újra indul, és azon a helyszínek is láthatóak lesznek.

- Köszönöm a beszélgetést!