- A LEGFRISSEBB mérnököt, Borsányi Zoltánt először egy rövid életrajzi bemutatkozásra kérem!

- 2001-ben az Arany János Épületgépészeti Szakközépiskolában technikusi végzettséget szereztem, és idén fejeztem be tanulmányaimat a Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán, épületgépész szakirányon. Szeptember eleje óta egy légkezelőket értékesítő lengyel cégnél dolgozom mérnök üzletkötőként.

- Milyen elhelyezkedési lehetőségek, gondok, dilemmák merültek fel? Itt nem csak a személyes, hanem az évfolyamtársak általános helyzetére is gondolok. Mit tud társai elhelyezkedéséről?

- Az egyetemi évek, főleg a szakmai irányú képzés alatt már volt lehetőség a szakmában munkavállalására, szakmai tapasztalatszerezésre. Több évfolyamtársam vállalt így munkát, voltak, akik ezt meg tudták oldani úgy, hogy az nem ment a tanulási eredmény rovására, de többségében úgy láttam, hogy akik tanulás mellett munkát vállaltak, azok nehezebben tudtak megfelelni az egyetem által elvárt szigorú követelményeknek. Természetesen mindazok, akik szakmai irányú tapasztalattal fejezték be az egyetemet, versenyképesebb tudással kezdhettek neki az álláskeresésének. Magam is tapasztaltam állásinterjúk alkalmával, hogy nem elég az, ha valakinek csak diplomája van, elvárják, hogy valamilyen szakmai tapasztalattal is rendelkezzen a pályázó. Persze, ez nem okozott meglepetést, ennek ellenére többen felhívták a figyelmemet, hogy egy pályakezdőnek ettől függetlenül is jó lehetőségei vannak, mivel szakmai tapasztalattal és diplomával rendelkező jelölteket nem könnyű találni. Épületgépész mérnökként munkát találni, nyugodtan mondhatom, jó lehetőségek kínálkoznak. Számos fejvadász cég kínál különböző állásajánlatokat épületgépészeknek, azonban ezek többsége inkább kereskedelmi cégekhez keres munkavállalókat. Interneten is számos oldal található, tele álláshirdetésekkel. Mégis legtöbb ismerősöm azoknál a cégeknél helyezkedett el, ahol korábban, már az egyetemi évek alatt is dolgoztak, szakmai gyakorlaton vettek részt, vagy diplomamunkájukat készítették ott.
Korábban volt úgymond vitatéma, hogy az épületgépészeti ágazat mely terültén milyen lehetőségek kínálkoznak, milyen kezdő fizetéssel lehet elhelyezkedni, milyen előnyei és milyen hátrányai vannak az egyes ágazatoknak. Tulajdonképpen a legtöbb évfolyamtársamnak már konkrét elképzelése volt, milyen ágazatban fog elhelyezkedni. A legnagyobb különbséget a tervezői, illetve a kereskedelmi ágazatban láttuk. Tervezőként elhelyezkedni hosszabb távon egy biztosabb megélhetési lehetőségnek tűnik. Szakmai téren itt lehet a legtöbbet elérni, míg a kereskedelmi ágazatban jobb kezdő fizetéssel lehet elhelyezkedni, azonban itt szakmailag nem lehet igazából előrébb jutni. Ezeken kívül számos különbség van, mindkét ágazatnak megvan a maga szépsége, mindenki maga tudja, milyen szempontok fontosak számára, milyen ágazatban akar elhelyezkedni.

- Az Egyetem azt nyújtotta-e, amit várt? Mi az, amiben úgy érzi, hogy csalódott?

- Az egyetemről nyugodtan mondhatom, hogy mind a képzés szigorú követelménye, mind képzésszintje alapján kellőképpen felkészített a "nagybetűs életre". Véleményem szerint, a képzés megfelelő színvonala mellett, bizonyos tantárgyak fontossága tekintetében nem volt megfelelő az óraszám és a képzési szint. Továbbá hiányosságnak tartom, hogy az alapképzésben kevés hangsúlyt helyeztek az olyan, szerintem hasznos ismeterekre, mint például cégalapítás, adózás stb.

- Milyen szempontok szerint választotta jelenlegi munkahelyét?

- Álláskeresés során számomra fontos volt, hogy egy olyan munkahelyet találjak, ahol azon kívül, hogy jó kezdő fizetéssel helyezkedhetek el, a munka olyan jellegű legyen, hogy a teljes munkaidőt ne egy irodában kelljen eltölteni. Mindig is mozgalmasabb, változatosabb állásra vágytam. Számomra az is fontos volt, hogy a teljesítményemmel arányos legyen a fizetés. Korábban is volt már üzletkötői tapasztalatom, így kézenfekvő volt, hogy a kereskedelem területén próbálom ki magam. Szempont volt továbbá, hogy fiatalos csapatba kerüljek, kellemes munkahelyi hangulatban érezhessem magam. Ezek a szempontok jelentik számomra az ideális munka képét, és szerencsére jelenlegi munkahelyemnél ezt meg is találtam.

- Végül egy szakmai kérdést tennék fel. Mit mond egy kezdő mérnök számára a 7/2006 (V. 24.) TNM rendelet "az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról"?

- Tekintve, hogy diplomamunkám egyik felében ennek az új rendeletnek a számítási eljárásait kellett felhasználnom egy irodaház (lásd a mellékelt fotót az üvegpalotáról) energetikai értékelésénél, így számomra ez a rendelet már nem idegen. Korábban is sokat foglalkoztam a témával, de részleteiben és gyakorlati alkalmazásában először diplomamunkám során ismerkedtem meg vele.
A 7/2006 (V. 24.) TNM rendelet az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK direktíva hazai szabályozásait tartalmazza. Ezen rendelet alapján kell új, illetve felújításra kerülő épületek energetikai követelményértékét kielégíteni megadott számítási eljárások alapján, továbbá ez alapján kell a rendeletben megfogalmazott épültekre energiatanúsítványt kiállítani, amely egy adott épület energiafogyasztását tükrözi. A rendelet célja, hogy hosszabb távon csökkenjen az épületek energiafogyasztása, és olyan korszerű új épültek épüljenek, amelyek hozzájárulnak a légkört szennyező gázok csökkenéséhez.

- KÖVETKEZŐ beszélgető partnerem, Szabó János, már túl van a pályakezdés első nehézségein. Beszéljen először az iskolai (középiskolai, egyetemi) végzettségéről!

- Az érettségit az Ipari Szakközépiskola és Általános Gimnáziumban szereztem 1997-ben, majd az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen elért első helyezésem alapján felvételi vizsga nélkül felvételt nyertem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karára. Az egyetem elvégzése után 2002-ben kaptam diplomát az Épületgépészeti tanszéken.

- Milyen elhelyezkedési lehetőségekre, gondokra, dilemmákra emlékszik vissza? Itt nem csak a személyes, hanem az évfolyamtársak általános helyzetére is gondolok.

- A diploma megszerzése után átmeneti jelleggel szerettem volna elhelyezkedni, mert jelentkeztem doktorandusznak. Az ismerősi körben kérdezősködtem, hogy nem tud-e valaki valamilyen lehetőséget, lehetőleg tervező cégnél. Az egyik barátom a T.B. Szíj Kft.-nél volt nyári gyakorlaton, így tőle is kértem ilyen jellegű információt. A T.B. Szíj Kft.-nél sok munka volt, ezért behívtak interjúra. Másnap már mentem dolgozni. Hétfőn volt az államvizsgám, csütörtökön voltam állásinterjún, és pénteken már dolgoztam. Szeptemberben kezdődött a doktorandusz képzés, ekkor leültünk megbeszélni, hogy mi legyen a továbbiakban. A cégnél továbbra is számítottak a munkámra, ezért abban maradtunk, hogy amennyire az időm engedi, úgy dolgozom majd. A doktorandusz képzést végül 3 félév elvégzése után megszakítottam. Ezután teljes munkaidőben dolgoztam a T.B. Szíj Kft.-nél. A cég neve 2004-ben Temesvári Tervező Kft.-re változott. Jelenleg is ott dolgozom. Az évfolyamtársaknál úgy tudom, hogy szintén nem okozott nagy problémát az elhelyezkedés. Az ismerősi körömben mindenki néhány hónap alatt elhelyezkedett. Nagy részük tervezőként dolgozik, de sokan mentek kereskedelmi területre, illetve kivitelezésbe is. A terület kiválasztásánál sokan mérlegelték, hogy mik a lehetőségek, milyen a munka, a munkavégzés helye, jellege. A tervezők nagyrészt irodában dolgoznak, számítógépek mellett, és nem kell korán kelni. A kivitelezők sokat vannak az építési területen, és csak keveset irodában, viszont 7-kor kezdődik a munkaidő. Akik a kereskedelemben helyezkedtek el, azok nagyon sokat mozognak, viszont nem öltözhetnek lazán.
Akik épületgépészként helyezkedtek el, azoknak a tapasztalataim alapján magasabb a fizetésük, mint akik egyéb gépészeti területen dolgoznak.

- Az Egyetem azt nyújtotta-e, amit várt? Mi az, amiben úgy érzi, hogy csalódott?

- Ez egy érdekes kérdés, hiszen nincs összehasonlítási alapom. Úgy gondolom, hogy az alapképzés során magas szintű elméleti képzést kaptunk. A szakirányú képzésnél, mivel két teljes értékű szakirányt kellett elvégezni, kevés idő jutott egy szakirányra, ami a minőség rovására ment. Az az előnye viszont megvan, hogy tanultunk két területen, és amelyik szimpatikusabb, ott próbálhatunk elhelyezkedni. Én az épületgépészeti modul mellett a géptervező szakirányt választottam. Modulválasztásnál úgy gondoltam, hogya géptervezés áll közelebb hozzám, majd a szakirány 1. féléve után már úgy gondoltam, hogy az épületgépészet az, amiben dolgozni szeretnék majd. Akkor nagyon megtetszett, és azóta is szeretem. Ezért én nem bánom, hogy két szakirány volt. A képzésben nagy hátrány, hogy nem gyakorlatorientált. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor a számítási feladatok nem okoztak problémát, de az, hogy hogyan is álljak neki, igen. Szerencsémre vezető tervező mellé kerültem, aki mellett nagyon sokat tanultam a gyakorlati oldalról.
A szakirányi képzésben volt tervezési feladat, de az le volt egyszerűsítve, és volt mindenre hely. Nem voltak egyeztetések - elektromos, statika, építészet vagy technológia -, ezért ezt is a gyakorlatban kellett megtanulni. Az épület folyamatosan változik a tervezés során, amire az egyetemi képzés szintén nem készített fel. Az elején nehéz volt kialakítani a munka sorrendet, hogy figyelembe lehessen venni a változásokat. Nem egyszer kezdem elölről a munkát a tapasztalatlanság miatt.

- Milyen szempontok szerint választotta jelenlegi munkahelyét?

- A doktorandusz képzés miatt csak átmeneti munkát kerestem, ezért nem néztem alaposan körbe. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor egyre jobban tetszett a cég, ezért később, amikor teljes munkaidőben helyezkedtem el, akkor itt számítottak rám, jobb ajánlatom nem volt, igaz nem is kerestem. Az iroda jól felszerelt, közel van az otthonomhoz és az egyetemhez is. A fizetésünk a tervezőknél szokatlan módon teljesítményarányos, ami jól bevált.

- Mit tud társai elhelyezkedéséről?

- Az ismerőseim viszonylag hamar elhelyezkedtek, nagy részük tervezésben, de voltak, akik a kereskedelemben, és olyanok is, akik a kivitelezésben találtak helyet. Akik a kereskedelemben helyezkedetek el, azoknál úgy vettem észre, hogy elég nagy a fluktuáció. A tervezők közül sokan vannak, akik az első munkahelyükön dolgoznak, már negyedik éve.

- Jelenlegi munkájával mennyire elégedett?

- Alapjában véve elégedett vagyok. Az iroda közel van, kötetlen munkaidőben dolgozunk, az irodaházhoz saját parkolóház tartozik, az iroda jó helyen van, nem zsúfolt és jól felszerelt. Természetesen, mint mindenhol, itt is vannak problémák, de ezek kezelhetőek. Mi a tervezésben, mivel folyamatosan változik az épület, sokszor érezzük úgy, hogy nem becsülik a munkánkat. A többszöri változások ellenére a határidők általában nem változnak, ezért amikor közeledik egy határidő, akkor egyre hosszabbak lesznek a munkanapok. Ilyenkor megfordul az ember fejében, hogy váltani kellene.

- Végül egy szakmai kérdést tennék lel. Mit mond egy kezdő mérnök számára a 7/2006 (V. 24.) TNM rendelet "az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról"?

- Már hallottam erről a rendeletről, de úgy tudom, hogy elsősorban az építész tervezésre vonatkozik. Saját munkámban még nem használtam.

- HARMADIK beszélgetőpartnerem Varga Pál, aki már rutinos mémöknek, sőt vezetőnek számít. Először őt is rővid bemutatkozásra kérem!

- Az Alföldön, a Háry János által is megénekelt, híres, kéttornyos Abonyban születtem. Annak ellenére (vagy talán éppen azért), hogy itt közel s távol nem volt található nagyobb vízfelület, már gyerekfejjel elhatároztam, hogy én bizony tengerész leszek. Az elhatározást tett is követte, és középiskolába már Budapestre jártam, a Lékai János Hajózási Szakközépiskolába. Mivel pedig szándékom a középiskola elvégzése után is töretlen maradt, tanulmányaimat az akkoriban még a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán lévő Hajózási Főiskolán folytattam tovább. Jó tanulónak számítottam, így sikeresen, jeles diplomával végeztem, mint hajógépész üzem mérnök.
Akkoriban, ha valaki a tengerhajózást választotta hivatásként, egyetlen munkahelyi lehetősége volt: a MAHART, amely ekkor még 21 darab tengerjáró hajóból álló flottával rendelkezett. Nekem sikerült a flotta legöregebb, legrosszabb állapotban lévő egységére kerülnöm, a "büntető" hajónak is nevezett, "Duna" nevű 4500 tonnás teherszállító hajóra. Ez jó iskola volt. Egy lerobbant állapotban lévő, igen bonyolult műszaki létesítményt kellet biztonságosan üzemeltetni, ráadásul a hazától távol, kizárólag saját erőre támaszkodva.
Bár szerettem a tengerhajózást, a hosszú - esetenként közel egy éves - folyamatos távollét miatt végül is úgy döntöttem, hogy abbahagyom. A hajó szeretete viszont megmaradt, ezért az Óbudai Hajógyárban helyezkedtem el, ahol a Tervező Iroda gépszerkesztési osztályán dolgoztam. Itt kiváló szakember gárdát találtam, akiktől volt mit tanulnom. A munka mellett pedig, a hajógyári évek alatt, elvégeztem a Műegyetem kiegészítő levelező szakán az általános géptervező mérnöki szakot.

- Milyen szerepet játszott az iskola jelenlegi egzisztenciájában?

- A Műegyetemen belül az úgynevezett "hajósok" külön színfoltnak számítottak, amit nem minden egyetemi vezető nézett jó szemmel. Persze, az éppenséggel nem állítható, hogy elsősorban a differenciálegyenletek megoldásának a szépségei bűvöltek el minket, viszont tény, hogy a "hajósok" egy igen talpraesett, pragmatikus műszaki gondolkodású csapatnak számítottak. A szaktárgyakat oktató tanárok egy része maga is hajózott régebben, ezért igyekeztek az elméleti tudás mellett minél több gyakorlati ismeretet is átadni. Ennek később, saját vállalkozásom elindításakor is nagy hasznát vettem.

- Voltak-e elhelyezkedési nehézségei, mi irányítoIta az épületgépészek közé?

- A hajógyár, ahol dolgoztam a 1992-ben bezárt, végleg befejezte tevékenységét. Ez túlzás nélkül óriási csapás volt számomra. A hajótervezést nem egyszerű munkának, hanem hivatásnak tekintettem. Az akkori kollégáimmal komoly küzdelmet folytattunk a magyar hajóépítő ipar megmentéséért, de ez nem járt sikerrel, hiszen végül valamennyi hajóépítésre alkalmas gyár megszűnt. Nekem is új munkahely után kellett néznem. Egy gépészmérnöknek elhelyezkedni - a kilencvenes évek elején, a tömeges gyárbezárások idején - nem volt egyszerű dolog. Voltam egy ideig munkanélküli, kényszerből még biztosítási üzletkötőként is próbálkoztam, de aztán gyorsan rájöttem, hogy ez nem az én világom.
A kényszerű tétlenség ideje alatt találtam ki azt, hogy a napenergia hasznosításával kellene foglalkozni. Ez akkor Magyarországon még szinte teljesen ismeretlen terület volt. Egyre jobban érdekelt a téma, szabadidőmben rendszeresen bejártam a Műegyetem központi könyvtárába, és elolvastam minden, ebben a tárgykörben fellelhető anyagot. Közben otthon kísérletezgettem, barkácsoltam napkollektort, komoly esélyem azonban nem volt saját vállalkozás indításához, mivel ehhez sem tőkém, sem gyakorlatom nem volt. Szerencsére azonban találtam egy ELSZÖV Rt. nevű prosperáló céget, ahol az akkori cégvezetés szintén kitalálta, hogy az egyéb fő tevékenység mellett a napenergia-hasznosítással is kellene foglalkozni. Ehhez szükségük volt egy szakemberre, aki ért a napenergiához. Ez lettem én, és végül, ha nehezen is, de 1994-ben ténylegesen is elindult a cégen belül a napkollektoros rendszerek megvalósítása.
Azzal persze rögtön szembesültem, hogy a napkollektoros rendszerek tervezése, kivitelezése épületgépészeti ismereteket igényel. Ez a terület azonban nem volt új a számomra, hiszen a hajózás, majd később a hajók tervezése során éppen eleget foglalkoztam a témával. A hajókon rendkívül komplex, bonyolult épületgépészeti rendszerek találhatók. Gondoljunk csak bele: a hajókon a szokásos fűtés, hűtés, légtechnika mellett számtalan egyéb, különböző közeget szállító technológiai rendszert is meg kell tervezni (gázolaj, kenőolaj, fenékvíz, ballosztvíz stb.). Ehhez képest egy napkollektoros rendszer megtervezése nem jelentett különösen nagy nehézséget. Persze itt is vannak speciális szempontok, amire oda kell figyelni, de ha valaki kellő alázattal kezeli a választott szakmáját, és nem restell utánajárni-tanulni a hiányzó ismereteinek, akkor nem lehet probléma.

- Milyen a helyzete egy jelenlegi épületgépész vállalkozásnak?

- Nekem a saját vállalkozásom elindításával szerencsém volt. A nagyobb céget, ahol alkalmazottként kezdtem a napenergiával foglalkozni, a rendszerváltás utáni folyamatok megroppantották, és végül is átalakult-szétbomlott tevékenységi körönként sok-sok kisebb vállalkozássá. A napenergia-hasznosítást 1997. január 1-sejétől a Naplopó Kft. vitte tovább, ami már az én saját vállalkozásom volt. Nem kellett tehát az abszolút nulláról kezdenem, de azért persze nagyon sok volt a nehézség. Egyszemélyes vállalkozásként indultam, jelentős tőkehiánnyal, saját telephely nélkül. Persze, ma sem vagyunk óriási cég, összesen hat fő a létszám. Alapelvem a lassú, óvatos, fokozatos fejlődés, lehetőség szerint kerülöm a felesleges kockázatot. Nem csábítanak a nagy profittal kecsegtető üzleti lehetőségek, nem esik nehezemre ezekből kimaradni. Mindeddig sikerült a Naplopó Kft.-t távol tartani az épületgépészeti szakmát is jellemző körbetartozásos jelenségtől is. Büszke vagyok arra, hogy a cég immár 10 éves története során még soha nem volt arra példa, hogy jogos követelést ne fizettünk volna ki időben.

- Hogyan látja a megújuló energiák alkalmazásának helyzetét Magyarországon?

- Szerintem Magyarország ezen a téren jelentős lemaradással rendelkezik. És ez csak a kisebbik probléma, a nagyobb baj az, hogy nem is látok törekvést ennek a helyzetnek a megszüntetésére. Sokat elárul Magyarország 201O-ig szóló 3,6%-os vállalása a megújuló energiából termelt villamosenergia részarányára vonatkozóan. Ez a részarány messze a legalacsonyabb az Európai Unió összes jelenlegi tagállamának a vállalása között, tehát sikerült ezen a téren az abszolút utolsó helyet megszereznünk.
A megújuló energiák alkalmazásának elterjesztéséhez világos politikai-kormányzati akarat, és ennek következtében létrejövő kiszámítható, normatív támogatási rendszer szükséges. Magyarországon először 2000-ben született kormányhatározat a megújuló energiák alkalmazásáról. Ez a határozat ma is érvényben van, de az abban leírt - egyébként igen szerény - célokat messze nem sikerült betartani. A kormányhatározat nyomán megindult támogatási rendszer nem hogy nem tartott lépést az egyre növekvő igényekkel, de normatív értékben is inkább csökkenő tendenciát mutat. 2005-ben költségvetési takarékosságra hivatkozva egyszerűen ki sem írták a kormányprogramban előírt, az energia hatékonyságot és a megújuló energiákat támogatni hivatott pályázatot, 2006-ban pedig csak minimális forrást fordítottak erre a célra, ami 11 nap alatt el is fogyott. A 2007-es konkrét tervekről egyelőre semmit sem tudni, de úgy tűnik, semmi jóra nem számíthatunk.
A jelenlegi kormánypolitika tapasztalatom szerint inkább nyűgként kezeli a megújuló energiákat. Ha mégis foglalkozni kell vele, akkor is csak a nagyobb volumenű, az egyes lobby-érdekeknek is megfelelő projekteket kívánják támogatni. Nekem viszont az a véleményem, hogy a megújuló energiák területén áttörést csak a széles körű elterjesztés eredményeképpen lehet elérni. Ehhez pedig a kisebb - akár lakossági szintű megújulós beruházások hatékony támogatása szükséges. Egyértelmű, hogy az épületgépész szakmának is ez az érdeke, hiszen ezeket a beruházásokat mi, épületgépészek fogjuk megvalósítani. Csak a kis és közepes méretű megújulós beruházások biztos piaca eredményezheti a felkészült, hatékony, a megújulós projekteket jó minőségben megvalósítani tudó épületgépészeti szakma létrejöttét. És pontosan ez a szakma lehet aztán a motorja a megújuló energiák valódi elterjedésének, egy új, dinamikus üzletág létrejöttének. Három nagy, korábban széntüzelésű erőmű átállítása fatüzelésre elegendő lehet ahhoz, hogya vállalt 3,6%-os megújuló részarányt teljesítsük (sőt túlteljesítsük), de valódi, az egész ország szemléletét megváltoztató változás elindításához kevés.

- A megújuló energiákon belül milyen a helyzete a napenergia-hasznosításnak?

- A napkollektoros rendszerekkel kapcsolatban nagyjából ugyanaz mondható el, mint a megújulókkal kapcsolatban általában. Itt is nagy a lemaradásunk. A szomszédos Ausztriában - ahol valamivel kevesebbet süt a nap, mint nálunk - több mint 3 millió napkollektor van felszerelve, míg Magyarországon ez a szám mindössze kb. ötvenezer négyzetméter. Itt is elsősorban az állami támogatás hiánya jelenti a problémát. A napkollektoros rendszerek piacán folyamatos, lassú növekedés volt, ez azonban egyértelműen megtört 2005-ben, amikor szünetelt a támogatás. Most, 2006-ban ismét növekedés tapasztalható, aminek az oka szerintem egyértelműen az, hogy kiderült: a gáz alacsony ára nem tartható tovább. A gáz ára azonban Magyarországon még ma is lényegesen alacsonyabb az európai átlagárnál. A költségvetés 2006-ban is több mint egy milliárd forintot költ a lakossági gázár támogatására, míg a megújuló energiák lakossági támogatására ennek a tizede sem jut. Márpedig a napkollektoros rendszerek támogatás nélkül nem tudnak versenyezni a támogatott gázárral.

- Felkészültek-e a megrendelők, tervezők, vállalkozók, kivitelezők a megújuló energiák alkalmazására?

- Azt gondolom, hogy nem, és nem is lehetnek felkészültek, hiszen ehhez hosszabb időre van szükség. A megrendelők többnyire sokkal többet remélnek a megújuló energiát hasznosító rendszerektől, mint amire ezek valójában képesek. Általános az olyan megrendelői elképzelés, amely a megújuló energiáktól a magasnak vélt energiaszámlák azonnali, radikális csökkentését reméli, viszonylag kis beruházással és rövid megtérülési idővel. A mai árviszonyok mellett viszont ez többnyire nem lehetséges. Tudomásul kell venni, hogy a régi építésű, energia pazarló épületek elsősorban nem a megújuló energiák felhasználásával tehetők takarékossá, hanem a pazarló szerkezetek kijavításával. Napkollektorral soha nem lehet reálisan megoldani egy 30-40 kW-os hőszükségletű családi ház fűtését. Először le kell csökkenteni a hőszükségletet 5-10 kW-ra, és akkor már jöhetnek a napkollektorok. Ebben a helyzetben különösen nagy az épületgépész szakma felelőssége, hogy ne engedjen a könnyű megrendelői csábításnak, és csak a reális viszonyok ismertetése mellett valósítson meg alternatív energiát hasznosító rendszert. Persze, fontos a szakma műszaki felkészültsége is, és ezen a téren is vannak hiányosságok. Sajnos, születnek hanyagul kivitelezett, rosszul működő, vagy akár teljesen működésképtelen rendszerek is. És az utóbbi években nem feltétlenül javult ez a tendencia. Jellemző, hogy a megújuló energiák területén az épületgépészeti szakmán kívülről érkezett, alapvető szaktudással sem rendelkező vállalkozások is tevékenykednek. A napkollektoros piacon például egyremásra jelennek meg a tavaly még kínai zoknit-cipőt, ma már napkollektort kínáló cégek. Ezek rontják a szakma hitelét, ezért fontos lenne az ilyen kontárok elleni fellépés.

- Hogyan értékeli a 2002/91 EK direktíva magyarországi hatását? Elsősorban a 7/2006, (V. 24.) TNM rendelet érdekel, mely szeptembe elsejétől kőtelező a tervezők számára.

- Szerintem fontos, hogy minden építkezőben a mainál jobban tudatosuljon, hogy az energia drága kincs, a jövőben takarékosan kell vele bánni. A megrendelők ma még inkább esztétikai és funkcionális igényeiket fogalmazzák meg az építész tervezők felé. A direktíva viszont a megrendelőtől függetlenül rákényszeríti a tervezőt a meglehetősen szigorú, energiatakarékos építési módot eredményező normák alkalmazására. A megújuló energiákat hasznosító rendszereket is egyértelműen előnyös helyzetbe hozza a direktíva, hiszen az egyes energiahordozó fajták megkülönböztetése és a primer energiára való számítás kedvez ezeknek. Tapasztalatom szerint azonban a direktíva még az épületgépész szakma körében is kevésbé ismert, a megrendelők pedig főleg tájékozatlanok ezen a téren.

- Mindhárom interjúalanyomnak ezúton is köszönöm a beszélgetést.